Szívlakó féreg


A fogadó sarkába alig-alig jutott el a mécsesek gyér fénye. Szívlakó féreg a kandalló pislákoló lángjai világították meg valamelyest, s a sarki asztalt árnyas félhomály borította. Skandar Graun épp ezért szerette ezt a helyet. Hatalmas bicepszeire hajtotta busa fe- jét, és a vörös lángokba révedt. Erős orksört vedelt, és elégedetten nyugtázta, hogy fakupája kiürültekor lesz pénze még egy italra. Sőt, több italra is. Trük- kös erszényében nemcsak egy tucat ezüst, de három aranypénz is lapult.

Arról nem is szólva, hogy frissen szerzett, csillogó vértezete testvérek között is legalább negyven aranyat ér - bár- melyik orgazda szemrebbenés nélkül lepenget érte nyolcat, ha a szükség szívlakó féreg kívánja.

A tűzfény élénk árnycsatát vívott domborodó mellvértjén, s Skandar Graun jóleső elégtétellel gondolt délutáni áldozatára. Ennyi év elteltével még mindig akadnak naiv emberek? Ez furcsa. Ő személy szerint mindent megtett, hogy drasztikusan csökkentse a naiv emberek számát.

Akik bizalmukat helyezték bele, nagyon hamar felismerték tévedésüket - ám akkor már nem volt pardon; testük hamarosan az áldozótűzön sercegett, lelkük pedig Yvorl szolgáinak talpát nyalogatta. Pedig milyen átlátszó trükkel él! Vezetőnek ajánlkozik, hogy átkalauzolja a kalandvágyó idegeneket a Rontás Erdején Rentzal népes kikötő- jébe.

És csodák csodája, számos bamba teremtmény akad, aki balszerencséjére pont Skandar Graunt választja ki a szívlakó féreg előnyö- sebb kinézetű, jó szándékú vezető közül. Ma délután is! Jött az a magabiztos idegen, és azonnal indulni akart. Szemmel láthatóan úgy gondolta, megbízható vértezeté- ben, hosszú kardjával a kezében szikrányit sem kell tartania a feltűnően izmos, de ugyanakkor feltűnően fegyvertelen és mocs- kos félvér ork vezetőtől. És Skandar Graunnak esze ágában sem volt eldicsekedni papi mivoltával.

Gondosan titokban tartotta, hogy Yvorl isten harcos-papjaként legalább olyan jól bánik papi varázshatalmával, mint a rücskös, bütykös fabuzogánnyal. Így hát a gyanútlan idegen sorsa beteljesedett.

A káosz szava - A káosz szive

Megfelelő időben ki- mondott parancsvarázs bénította meg tudatát, és Skandar Graun fabunkója bezúzta a koponyáját. Amikor eszébe jutott e szégyenletes szívlakó féreg, dühében leha- rapott egy darabot a fakupa széléből. Elhibázott, ostoba dolgot művelt!

A nyomdai megrendels trzsszma: Akadnak azonban olyanok, kik tudatlansgukban vagy ggssgkben albecslik a fenyegetst, s vakmeren e ksrtetjrta terletre merszkednek.

Szidta magát, mint a bokrot. Hogy lehetett olyan osto- ba, hogy ormótlan bunkójával nemcsak a vándor fejét, de gyö- nyörű, bronzveretes sisakját is összelapította! Évek óta nem kö- vetett el ekkora baklövést! Utána már hasztalan próbálta helyre- pofozni a horpadt sisakot; javíthatatlan károsodást szenvedett, Így hát Skandar Graunnak lett jó acélkardja, veszedelmes lán- cosbuzogánya, három dobótőre, egy zacskónyi pénze, pajzsa, főúri vértezete - de szívlakó féreg barna feje fedetlen maradt.

És hogy szerencsétlensége csak tetőződjön, az idegen kordobai csizmája az istennek sem ment fel hatalmas tappancsára, bár- hogy imádkozott és káromkodott - pedig szívlakó féreg megpróbál- ta, Így hát mit lehet tenni? Viseli továbbra is réges-rég szerzett kopott és lyukas bakancsát.

Úgy is hozzászokott, és egyébként sem lóg ki nagyon az öltözetéből, hiszen zsírpecsétes, szőrös bőrnadrágja mocskosan libeg a derekán, a térde tájékán mogyo- rónyi lyukak gondoskodnak a megfelelő szellőzésről. És ne szívlakó féreg, hogy csillogó vértezete feltűnően kirítt volna topron- gyos egyéniségéből. Skandar Graun, a főúri hatást enyhítendő, nem dobta el régi kedves fekete köpenyét, amit jő tíz éve neve- lőapjától örökölt, és amit azóta még több szakadás és azonosít- hatatlan folt tett csaknem terepszínűvé.

A köpeny ráadásul ren- delkezik azzal az előnyös tulajdonsággal, hogy kellemes rothadt csirkebél szagot áraszt, és elnyomja az áldozat frissen szerzett ingéből terjengő undorító emberszagot. Skandar Graun erre gondolva kortyolt söréből, és lapos orra szinte mozgott, ahogy élvezettel szívta be az ismerős orkszagot.

A vén pap halála után otthagyta a civilizációt, és egy ork falu- ban keresett menedéket. Az orkok befogadták ugyan, de papi hivatását csak titokban gyakorolhatta.

Grooms-hitű fajtársai nem nézik szívlakó féreg szemmel Yvorl híveit. Ám ő nem adta fel vallását, és buzgón áldozott, ha az alkalom úgy kívánta.

szívlakó féreg gömbféreg és hörghurut

Azonban egy idő elteltével a törzs körül csellengő baráti orgazdák eltünedezé- se némelyeknek feltűnt és ebből sok baj származott. A Vörös Kéz törzs agilis, vén papja egy hitvitában letépte az ifjú bal fülét - Yvorl lehelete zörgesse az alávaló szétszórt csontjait! Skandar Graun hű maradt az elveihez: orkot sohasem áldo- zott. Azonban szívlakó féreg vén Grooms-pap halálát követően szakított a törzzsel.

A Káosz Szava - A Káosz Szive

Egy ideig az erdőben állt lesben, de tevékenysége nem mutatkozott túl jövedelmezőnek, mivel csak vásár- és ünnepna- pokon jártak arra magányos utazók. És benne van az Yvorl-pa- pok kiskátéjában, hogy népesebb csapatra magányosan támadni csak ritkán jövedelmező.

szívlakó féreg Tubus paraziták

Az éhség Rentzalba hajtotta, és a kikö- tővárosban felcsapott matróznak. Évekig hajózott, eltanulta a tengerész fortélyokat, karjaiban pedig megduzzadt az erő.

Azonban szörnyű lelkifurdalás gyötörte, mivel a szűk hajón el kellett hanyagolnia szertartásait, és emberáldozatot is csak el- vétve mutathatott be istenének.

Következésképp papi hatalma meggyengült, és hamarosan eljött az idő, amikor már a legkez- detlegesebb varázslatocskák sem sikeredtek úgy, mint régen. Felhagyott a hajósélettel, visszaköltözött szülővárosába, Kiro- vangba, és megújult hitbuzgósággal vetette magát a vallásos életbe. Szinte hetente áldozta az erdőn keresztül menni kívánó gyanútlan embereket, és papi hatalma újra kiteljesedett.

Ráadá- sul felismerte vallása jövedelmező mivoltát. Miért égetné el ál- dozataival együtt a szívlakó féreg is? Hiszen Yvorlnak csak a lélekre van szüksége, és köztudott, hogy a kirovangi orgazdák tíz százalékos kedvezményben részesítik rendszeres szállítóikat.

Általában meglepte áldozatait, és ha azok a papi parancsva- rázs hatalma alá kerültek, már nem szívlakó féreg gondot okoztak; birka- ként lehetett letaglózni őket.

szívlakó féreg Trichomonas és gyógyszerek

Akadtak persze kellemetlen, erős akaratú fickók, akik dacoltak a parancsvarázzsal, és ilyenkor fegyverek döntötték el a küzdelem kimenetelét. Ez idáig Skan- dar Graun javára. Bestiális ork pofája sohasem volt szép lát- vány, de bal fülének elvesztése egyáltalán nem javított az össz- hatáson. Alig valamivel az álla szívlakó féreg karomvájta seb jelezte, hogy találkozott már fegyvertelenül farkassal, és szokásosnál is laposabb, tömpe orra arra utalt, hogy inkább támadni szívlakó féreg, mint védekezni.

Szürkésbarna bőrét jórészt fél centis sörte bo- rítja, és ahol nem, ott vastag ráncok, zúzódások sebhelyek hú- zódnak meg. Májfoltos, tar fejbőrét nem lepi szőr, és sajnos -sisak sem. Mélyen ülő, apró szeme álmosan pislogott kupája belsejébe, és lapos, barna nyelve belelefetyelt a zavaros folyadékba. Sárga agyarai megvillantak a tűzfényben, és ez félelmetessé tette. Nos, egyetlen orkot sem lehetne még jóakarattal sem szépnek nevezni, de Skandar Szívlakó féreg, akinek ereiben egy rész embervér csörgedezett, csúnyaságban bármelyikükkel bátran felvette vol- na a versenyt.

Az ind filozófia

Ne szívlakó féreg a dolgot, mondjuk ki nyíltan: Skandar Graun rettenetes rondasága bármely szívlakó féreg megihletett volna. Rútságán már csak egyvalami tett túl: a foltos fekete kö- pönyegből áradó rettenetes orkbűz, amit csak kevés kulturált lény képes elviselni hosszú távon. Kivéve persze az orkokat, akik köztudottan igen a pinwormok ascariasis vagy enterobiasis szaglóérzékkel rendelkeznek.

Talán ennek köszönhető, hogy a zsúfolt ivóban az övé volt az egyetlen asztal, amely mellett három szék is üresen állt. A többi asztalnál a nyers deszkalócákon egymáshoz préselődtek az em- berek meg a másféle szerzetek. Vagy nem néztek a magányosan iszogató félork felé, vagy utálkozó pillantásokat vetettek rá. Fő- leg ha egy-egy ajtónyitás felkavarta a fogadó levegőjét, és bete- rítette az ivót a harcos-pap köpenyének aromás illatával.

Skandar Graun nem törődött a gyilkos pillantásokkal. Kihör- pintette söre maradékát, nagy barna nyelvét a fakupa aljáig nyújtotta, és kinyalta belőle a nedvességet.

Arról persze, hogy miféle ez a bölcsesség, az újabb időkig úgyszólván semmit sem lehetett tudni, ami természetesen még inkább felcsigázta az érdeklődést.

Aztán elvigyorodott, és ezáltal megvillant vérvörös ínye. Hiszen most van pénze, szívlakó féreg tott eszébe. Annyi sört vehet, amitől még egy ló is felpuffadna. Nyílt az ajtó, valaki távozott. Kintről nedves szélroham zar- gatta meg az ivó füstös és kissé orkszagú levegőjét.

Hatalmas dörgés reszkettette meg az eget, és villámok cikáztak. Ítéletidő tombolt. A félork pénzt vett elő; egy kerek ezüstöt. Felemelte a faku- pát, és az asztalhoz csapkodta. A fogadóban mindenki odakapta a fejét. A fogadós is. Skandar Graun elégedetten böfögött felé, és fejével hívólag intett.

Elvégre akinek pénze van, az úr! Utálta az ilyen cudar, zivataros időt. Utált mindent, ami mos- dással és vízzel volt kapcsolatban. Míg a hordóhasú, csapzott szakállú, bőrkötényes ember két kupát habzó sörrel töltött tele, a félvér ásított, közelebb húzó- dott a kandallóhoz, és úri mivoltának tudatában leereszkedően szemlélte környezetét. Bár most e mesés vagyon birtokában he- tekig nem kívánta szívlakó féreg gyakorolni, puszta megszokásból né- zelődött.

Az ajtótól balra eső két hosszú asztalnál helybéliek szorong- tak.

  • Intimfazonok - Ima
  • Ima - Intimfazonok
  • Mert az emberi körömféreg jellemző

Néhányuk gajdolt, mások nagy hangon vitatkoztak. Az asz- tal szélénél két matróz szkanderozott, többen fogadtak rájuk, és amikor egyikük karja az asztalt érintette, kopott rézpénzek cse- réltek gazdát. A legbelső asztalnál halvány képű, ferde szemű kereskedők ültek szívlakó féreg öltözetben; idegenek, akik a tenger felől érkeztek karcsú, sárkányfejes hajójukon. A gőgös idegen, aki- nek lelke délután óta Yvorl kaszájának fényesítője, az ő hajóju- kon érkezett.

Nagyon messziről jöttek, a világ végéről. Most vacsorájuk végeztével hosszú szárú pipára gyújtottak, és sűrű, lila füstöt eregettek. Egyikük, aki talán mindannyiuk közül a legtekintélyesebb szívlakó féreg rendelkezett, a tálakat összeszedő csaposlegénynek magyarázott, és közben párnás kezét az ifjú csontos fenekén nyugtatta.

Skandar Szívlakó féreg felhúzta a szemöldökét. Rühellte az embere- ket. Irtózott a gondolattól, hogy valaha ilyen puhány élvhajhászt szenteljen Yvorlnak. Az isten haragja azonnal lesúj- tana rája! Attól az egy alkalomtól eltekintve soha többé nem je- lentkezett. Pedig a félvér imádkozott hozzá eleget.

Eleinte válás parazitákról lelte imáiban, könyörgött neki, hogy adjon felvilágosítást arról, hol szívlakó féreg meg a Káosz Szavát. De az isten nem reagált. Erre átkozni kezdte. Ám Yvorl érzéketlen maradt.